„Aki nem emlékezik, az nincs. Az emlékektől lesz egy ember valóságos, tőlük lesz a múltnak teste.”(Konrád György)

Emlékezés, emlékek… Halvány emlékképek a múltból. Hangulatok, érzések, ízek, illatok, érintések, gondolatok….. Emlékek, melyek hozzánk tartoznak, az életünk részei, általuk, velük vagyunk teljesek, hozzánk tartoznak kitörölhetetlenül. Fotók, olykor megsárgulva. Mindegyiken egy elkapott pillanat. Némelyiken mosolyogva, másikon komolyan vagy elmerengve, egy harmadikon a távolba révedezve. Némely előnyös, egyik-másik előnytelen,  de azért mindegyikben van egy közös. Az

EMLÉK

Az emlékezet egyfajta padlás, ahol mindenfélét tárolunk. Álmokat, melyek szunnyadva várják a megvalósítást, emlékeket, melyek édesek vagy meghatóak vagy nevetésre csábítanak, sok-sok év elteltével is. Itt alusszák békés álmukat, az idő pora alatt. Vannak emlékek, melyeket szándékosan tárolunk és akadnak, melyeket a tudatalattink őriz gondosan, féltőn. Az emlékeknek meg van az az egyedi tulajdonsága, hogy a lehető legmeglepőbb pillanatokban képesek ránk törni. Elég egy elfeledettnek vélt illat vagy íz, egyetlen szó vagy ismerősnek tűnő mozdulat és a tudatalattink máris elővarázsolja a poros padlásról az érzéshez tartozó emléket.  Legyen az a múlt homályából egy beszélgetés, egy arc, egy történet vagy egy ölelés. Ezek az emlékek igazán meghatóak, mert egy pillanatra ugyanott vagy, ahol egykor régen, és képes vagy ugyanúgy érezni, mint akkor. Az emlékek szelektív jószágok. Sok-sok olyan dologra emlékszel, amire talán nem kellene. Hiába próbálod elfelejteni, nem sikerül. Emlékek nélkül képtelenség létezni. De a sok emlékkel sem könnyű. Hozhat örömöt vagy könnyet, nevetést vagy komoly pillanatokat…. meg kell tanulni kezelni őket.

Egyszer majd eljön az idő, mindenki számára, mikor hideg, téli estén a legkedvesebb elfoglaltság üldögélni a meleget árasztó kandalló mellett, egy kényelmes fotelben, és felidézni az élet régmúlt történéseit, gondolni a gyerekkori barátokra, első szerelemre, kalandos nyarakra.  Ekkor az emlékek meglátogatnak, finom, aprócska kezükkel belelapoznak életünk megsárgult naplójába, s gyengéden a fülünkbe suttogják: emlékezz…”

„Nagyon bölcs az emberi természetnek az a tulajdonsága, hogy a kínzó emlékeket idővel elhalványítja, de a kedves élményeket megőrzi, sőt esetleg még meg is színesíti.” (Kittenberger Kálmán)

(21013.06.30.)