„Hullámzik az élet? Hullámvasút volna?
Ha beleszólhatnál, tán, másképpen szólna?
Egyszer fenn a csúcson, máskor lenn a mélyben:
Fénylő napsütésben, vagy szénfekete éjben? Pihenj meg egy kicsit, csillapítsd le elméd,
magadban megleled életed értelmét!” (Aranyosi Ervin)
A súlyos dobozokból egymás után, sorban kerülnek elő a könyvek. Igyekszem csupa olyan történetre koncentrálni, melyek egykoron boldoggá tettek, örömmel töltöttek el. S bár az élet egyszerű, de…..az érzelmek igencsak kiszámíthatatlan, önálló utat járó kis jószágok…..Közepesen sem érdekli őket, hogy egy-egy könyvből váratlanul kiesett fotó, vagy elsárgult papírfecni, melyre anno fontosnak tartott valamit jegyzeteltem hihetetlen érzelmeket gerjesztve billentenek ki az egyensúlyomból. Nesze neked elhatározás!
EGY BOLDOGSÁGOT JELENTŐ IDŐSZAK, ESEMÉNY, MIKÉNT KÉPES ANNYI FÁJDALMAT MAGÁBAN HORDOZNI?
Költöztem már életem során néhány alkalommal, de most először éreztem azt, hogy a cipőimmel, a könyveimmel, az aprócska mütyűrökkel, a bögre gyűjteményemmel együtt…. az addigi életemet is bedobozoltam. Bedobozoltam, s bár magammal viszem, de a dobozt nem nyitom ki. Minden marad benne, jó és rossz, kellemes és fájdalmas. Ez nem jelenti azt, hogy eddig leélt életemet eltemetve, megfeledkezve róla, élek tovább. Hogyan is tehetné ezt az ember?! Lesznek napok, amikor halkan odaosonok leélt életem dobozához és azt az emléket, történetet, érzést veszem elő, amelyikre éppen szükségem lesz. Amikor megroskadva kínlódok, biztosan valami felemelő, bolondos és extra dózisban örömöt jelentő emlékdarabkát kapok elő. Amikor kicsattanó örömömben nem bírok majd magammal, a doboz egy mélyen lévő zugából, előbukkan egy olyan nap emléke, amikor jól jött volna csak egy aprócska szelete ennek a határtalan jó kedvnek,s figyelmeztet arra, hogy egyszer minden véget ér. A jó éppen úgy, ahogy a rossz. Az élet körforgása nem engedi, hogy mindig csak lent és soha sem fent!
Szóval…. Figyelj Élet! Elég ideig voltam lent! Jöhet végre a FENT! Egyszerűen, mert…..megérdemlem!
„Az életben egyszer lent vagyunk, aztán meg fent, tehát ha minden rossz, nem kell úgy elkeseredni, mert egy idő után már csak jó jöhet. Pánikolni a hullámvasúton sem akkor kell, amikor a lejtmenet jön, hanem ha egyszer csak elfogy a sín. Addig pedig minden egyes elszenvedett seggberúgás csak egy lépéssel előrevisz.”
(2015.03.19.)