„Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.” (G. G. Márquez)

Ismét elreppent 365 nap. 525 600 perc vált a múlttá. S bár keseregnék (meg is teszem olykor), hogy megint egy évet rávertem, hogy szaporodtak azok a fránya szarkalábak és konok kis ráncok, de…. a sok-sok fájdalommal, átsírt éjszakával telt évek után most már bátran kijelenthetem, hogy „megkaptam” az egyik nagy kívánságomat: a lelkem nyugalmát. Bár van még mit finomítani az érzésen, de…. piszok jó állapot tud lenni, hogy amikor belépek az otthonomba és becsukom magam mögött az ajtót, a stressz, a szomorúság, a düh, kívül, a lábtörlőn foglal helyet, s gyakran reggelre csak hűlt helye marad. Negatív, rossz érzéseket igyekszem nem túszul ejteni és nem haza cibálni. Bevallom, nem volt könnyű projekt a gondolkodásmódomon alakítani. Gyarló az ember, képtelen mindig és folyamatosan pozitív lenni. Kellő gyakorlással és odafigyeléssel azonban…..egészen jó sikereket lehet elkönyvelni.

KEVÉS SZOMORÚBB DOLOG LÉTEZIK, MINT AZ ÉLETÜNK NAGY PILLANATAIT MAGÁNYOSAN MEGÉLNI

De ma már tudom, hogy amibe ma belehalok, az holnap már kevésbé fáj, holnapután pedig a múlt fátyla lepi be a sajgó emléket. Amikor mindent veszni véltem, s kezdtem feladni…jött egy pillanat, egy mosoly, egy ölelés, egy bátorító mondat…..ami elhitette velem, hogy nincs még vége, hogy tudok érezni, képes vagyok küzdeni, hogy létezik az „új nap, újabb esély”, hogy a mai pocsék napot és fájdalmas érzést át kell vészelni…. csak most….csak ma….. Mert a holnap már egy új fejezet…..új remény, amelyben már higgadtan, csituló fájdalommal és több hittel, önbizalommal vágok neki az előttem álló útnak……hogy meghódítsam, akármi is legyen az!
…és kérhetném a következő kívánságom valóra váltását?

„Az idő az, ami akkor is halad, amikor semmi más nem.” (R. Feynman)

(2015.06.02.)