„Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.” (P. Chödrön)

Csalódás –  szinte mindig és mindenkinek a negatív, a fájó, a kellemetlen érzés villan be erről. Igazságtalanul. Hiszen hány alkalommal csalódunk  kellemesen…. valakiben…. valamiben…vagy akár mi magunk is okozhatunk ilyet másokban.

„HIBÁK NÉLKÜL NEM LEHET TANULNI.”

A kíváncsiság mellett a csalódást tartom a világ nagy-nagy mozgató rugójának. Hogy miért? Gondolj csak bel! Ülsz azon a bizonyos magas lovon, határozottan, talán kissé több önbizalommal, mint indokolt lenne….. aztán egyszer csak egy apró homokszem a gépezetben, látványosan beviszi az övön aluli ütést. Vagy határtalan bizalmat szavazol meg valakinek, amivel nincs is gond. Hiszen ne legyenek előítéleteink, már a kezdetekkor. S mégis azt veszed észre, hogy lazán arcon csókoltad a talajt, mikor padlóra kerültél a csalódástól. Pokolian fájó tud lenni egy csalódás. Úgy érzed a világod, a hited súlyos léket kapva, megsemmisült. És nem számít, hogy szerelmi,  karrierbeli, anyagi vagy emberi téren ért bennünket a kudarc. Tapasztalataim csalódások terén igen széleskörűek, de azt kell mondanom: egyetlen negatív csalódásom fájdalma, kínja sem volt hiábavaló. Soha, semmi által nem tanultam, okultam annyit, mint a bukások által. Megtanultam, hogy mindig lesznek nálam jobbak. De az idő előrehaladtával és a közben szerzett tapasztalataimmal, nálam keményebben küzdő, elszántabb és keményebb aligha. S ha mégis újra elbukok…. puff neki! Csak erősebbé válok. Most ugyan nem jött úgy össze, ahogy terveztem, de azért nem kell rögtön elsiratnom magam, mert lesz még esélyem. Talán ez nem az én nagy kiugrási lehetőségem volt.

És a kellemes csalódások? Ó, azok által is többek leszünk. Tedd a szívedre a kezed és légy őszinte! Soha senkit, semmit nem írtál le még az előtt, mielőtt bizonyított volna, mielőtt esélye lett volna megmutatni mire képes, hogy jobb, hogy ő valójában egészen más, mint amit pletykálnak róla, hogy nem veszett ügy, csak kicsit neki kell veselkedni vagy más szemszögből megközelíteni? Az egyik legnagyobb kellemes csalódásom fiatalabb koromban volt. Egy kávéház koktélbárjában az italkeverő fiú láthatóan saját neméhez vonzódott. Előítélettel kezeltem, néztem rá, szóltam hozzá. Többnek gondoltam magam, mint őt, s ezzel nagy bakot lőttem. Kiderült, hogy egy értékes és kivételesen intelligens fiatal férfit írtam le még azelőtt, hogy bármit tudtam volna róla. Utólag nagy szégyent éreztem. S ebből is tanultam. Elfogadóbb lettem, toleránsabb. Látod, minden  csalódás valahogy a végén a fejlődésünket szolgálja, többek leszünk általuk, akkor is, ha erre csak  jóval később döbbenünk rá.

„Minden fejlődés több ezer apró kudarcon alapul, és a siker nagyságát ahhoz kell mérni, hogy hányszor vallottunk kudarcot a tárgyban. Ha valaki jobb nálunk valamiben, az attól van, hogy ő többször vallott kudarcot, mint mi.”      (M. Manson)

(2018.08.18.)