Kihasználva a délelőtti ragyogó időt, hivatalos ügyeket intéztem. Az egyik hivataltól a másikig sétálva mosolyt csalt két kicsi kópé az arcomra. Megosztom veletek is, hátha…..

Egy talpig pink 3-4 év forma kicsi lány és egy hasonló korú férfipalánta poroszkáltak nem messze tőlem. A kisfiú, kezeit a magasba emelve az ég felé gebeszkedve ugrándozott és sikongatott. A kicsi hölgy azonnal utánozta. A kisfiú hirtelen ötlettől vezérelve a kerítéshez szaladt, felkapaszkodott és aprócska léptekkel igyekezett a beton párkányon fenn maradni. A kis hercegnő sem volt rest, azonnal társ volt ebben is. Majd a kis legényke, egy gyors mozdulattal lepattant a kerítésről és a szépen össze kupacolt avarba vetette magát. A lányka sem maradt le tőle, elegáns-nőcis lendülettel vetette magát ő is a színes falevelek közé. Jóízű kacagással hemperegtek, bukfenceztek a puha avarban.
Erre már az anyukák is felfigyeltek, s egymás szavába vágva kiabáltak: mit csinálsz? azonnal gyere ide! most hogy nézel ki? minek kellett a levelekbe ugranod?
A férfipalánta hirtelen kiegyenesedett és csibész mosollyal a pofiján kiabálta a nagyvilágba az azonnali választ: MERT MI SZERELMESEK VAGYUNK!

Hja kérem! Így megy ez! Ovis korban rosszalkodunk, pár év múlva meg bolondot csinálunk magunkból… a szerelem furcsa dolgokat produkál(tat az emberrel).  :))))

(2016.10.05.)