„Megfogadtam, hogy élni fogok. Akkor is, ha félek, vagy mások félnek tőlem. Nem érdekel, mi történik, mert egyszer vége lesz mindenképp. Akkor is, ha jó vagy és jót csinálsz.”

Érezted már, hogy akadnak olyan napok, amikor magad sem tudod az okát, de…..úgy ébredsz, azzal a tudattal, érzéssel, hogy az a napod, csodálatos lesz…. nem történhet semmi, ami kedvedet szegje….amikor egyszerűen nem férsz a bőrödbe….amikor jónak, nagyon jónak érzed magad? Ma reggel én így ébredtem. Talán, mert hosszú hetek óta először  voltam képes 8 órát egyben, nyugalomban aludni…..Vagy nem is ez a valódi ok?

„AZ ÉLET NEM CSAK FURCSA DOLGOKAT PRODUKÁL… HANEM JÓ DOLGOKAT IS.”

Hűvös, ám ragyogó napsütéses reggel. Helyes kis bárányfelhőcskék úsznak az égen. Pompás, harsogó zöldben a fák, bokrok, sövények. Illatos gyöngyvirágok, karcsú nárciszok mellett haladok el. Kinek/minek lenne joga egy így induló napot elrontania? Az iroda felé haladva azon tűnődöm, hogy mi is az életünk lényege, értelme, miről szól az a bizonyos ÉLET. Talán nem más, mint sok-sok apró megélt pillanatunk összessége, vagy számtalan élmény-emlék füzére, vagy önmagunk és utunk keresése, vagy sikerek és kihívások kupaca. Vagy talán….mindezek, együttesen alkotják életünket. Vannak, akik bakancslistát írnak. Én inkább boldogság listát írnék…..csakis olyan dolgokat tennék, úgy és aszerint élnék, hogy boldogsággal, örömmel töltsenek el. Egyszerűen hangzik, de te is tudod…. gyakran éppen az egyszerűnek tűnő dolgok jelentik a legnagyobb kihívást. De hiszem, hogy van, amiért érdemes, ami megéri, hiszen olyan szemtelenül rövid az élet és annyi csoda van még, ami felfedezésre, megismerésre vár. Általam. Általad.

„Az emberek legtöbbje csak lélegzik. Én úgy akarok meghalni, hogy éltem.”

(2016.04.20.)