„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”                (A. Lincoln)

Tavaly, munkába menet rendszeresen találkoztam egy idős házaspárral. Egymás kezét fogva igyekeztek (inkább sétáltak). A néni, ráncos arca ellenére is csodaszép vonásokkal bírt. Törékeny, légiesen karcsú alakja volt. Gyanítom, fiatal korában, számos fiatal legény szívét megdobogtatta, törte össze. A bácsi igazi gentleman öltözékben, egyenes tartással, gyengéden fogta kezét hitvesének. Sütött róluk a szeretet. A néni gyakran kacarászott, bájosan, csilingelő hangon. Hogy a bácsi mivel szórakoztathatta….? Örökre az ő titkuk marad. Jó volt látni őket. Mérhetetlen béke és kellemes érzés öntött el, valahányszor láttam őket. Ugyanakkor megható is. Gyakran  futotta el könny a szemem….. mint, ahogy most is, ahogy visszaemlékezem rájuk. Ilyen féltő, óvó, szeretettel, örömmel teli öregkorról álmodtam/álmodom én is.

„EGYESEK ÖREGSZENEK, MÁSOK ÉRETTÉ VÁLNAK.” (Sean Connery)

Öregség – nem szeretem a kifejezést, talán a jelentése miatt. De…az öregség csak egy állapot, nem pedig betegség. Bár tagadhatatlan, az évek múlásával egyre több nyavalyával szembesülünk, hol itt fáj, hol ott sajog. Az öregség sokkal inkább ajándék. Igaz, reggelente olykor kétségbeesem a karikás szemeim, a tegnap még nem létező ráncaim miatt és a hátsóm is lehetne feszesebb, a derekam karcsúbb. Mégis, nem cserélném el imádott családomat, a hülyeségeimet is toleráló barátaimat, egy laposabb hasért, kevésbé ősz hajért, kevesebbszer összetört szívért. Mert ez az én életem, az én múltam eseményei, s remélhetőleg a még létező jövőm záloga.

Furcsa egy jószág az idő! Észrevétlenül közlekedik, elsuhan felettünk. Események jönnek, emberek lépnek be- és ki, gondolatok jelennek meg, érzések, érzelmek kavarognak, hullámzanak keresztül az életünkön, s egy idő után emlékként telepednek le a lelkünkben, vagy elillannak, mint az illatok szellőztetés után.

Nem akarok öreg lenni! De ha mégis….. akkor milyen lennék? Remélem, nem egy olyan banya, akivel a környékbeli gyerekeket riogatják a szülők, ha nem akarnak aludni vagy megenni a tökfőzeléket. Szerintem, virgonc, vicces, cikázó kis öregasszony leszek. J

“A fiatal az, akinek fogalma sincs róla, hogy a régi szép idők, az most van.”  (Tímár György)

(2013.06.13.)