A mai soraim ihletője egy kora hajnali beszélgetés…lányommal, Rebekával. Azt hiszem, ez felér egy anyák napi ajándékkal. Bárhogyan is, köszönöm neki.

„A megbocsátás mindent meg tud változtatni – egy pillanat alatt. (…) Elhozza az örömöt oda, ahol bánat volt, a békét a zűrzavarba, a boldogságot a haragvó felek közé. És mindenkinek vissza tudja adni önmagát.”  (Walsch)

Vitathatatlan, hogy nem vagyok egyszerű eset. De… igyekszem. Vitathatatlan, hogy a lányom nem egyszerű eset. De… igyekszik. Megszenvedtük, amit csak lehet. Át- és túléltük, ami az utunkba került. S a csaták közben majdnem elveszítettük a legfontosabbat – EGYMÁST. Szorgalmasan dolgozunk, hogy megtaláljuk az egymáshoz vezető utat, s hogy ne térítsen erről le senki és semmi. Nem könnyű. Főleg, ha két meghatározó, erős egyéniségről van szó. Tesszük a dolgunk, hol sikerrel, hol némi kudarccal, de nem feladva. Az utóbbi évek tragikus történései talán most véget érnek.

BOCSÁSS MEG, KÉRLEK!

Megható pillanat, amikor egy kora hajnali órában arra ébredsz, hogy csemetéd a következőket mondja: „Anya! Ne haragudj, amiért tegnap olyan durván válaszoltam. Nem akartalak megbántani. Tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert te vagy az anyukám, mert úgy és annyira szeretsz, akkor is, amikor nem érdemlem meg, mert képes vagy megbocsájtani akkor is, amikor a szavaimmal mély sebeket ejtek. Anya! Én nem vagyok rossz ember!”

És egy anya mit tehet ekkor? A hajnali könnyeivel küszködve, nyugalmát látszólag megőrizve annyit mond: Kicsim, te jó ember vagy. Csak olykor rossz emberekkel barátkozol, rossz döntéseket hozol. De én nagyon szeretlek. De azt már nem teszi hozzá, csak gondolatban, hogy ezeket a baklövéseket ő is elkövette fiatal korában. A tapasztalatokat senkinek sem adják ingyen. Meg kell szenvedni valamennyit, meg kell tapasztalni a poklot is, hogy a sikert, a boldogságot képes legyen értékelni, megbecsülni az ember. Nincs protekció, nincs erős hátszél, nincs kivétel.                                                                                                                                                                                                                                Furcsa szerzet az ember! Egy váratlan hajnali beszélgetés…és a nap ragyogóbban süt, az idő melegebb, a hangulat jobb, a szív boldogabb. Olykor egy bocsánatkérés is elég ahhoz, hogy két ember közelebb kerüljön, hogy mindketten ragyogjanak, hogy a két lélek megnyugvást találjon.

„Az ember sohasem olyan szép, mint amikor bocsánatot kér, és amikor megbocsát; ezek az élet legszebb pillanatai”. (Brunszvik Teréz) – ma mindketten valóban ragyogtunk! :)))

(2014.04.26.)