Régen nem jártam erre, úgy komolyan. Olykor, ha nem tudok aludni, bekukkantok, megnézek pár képet, elolvasok egy-egy bejegyzést és…. ennyi. Most mégis nekifeszültem a Dögös-Vörösnek (laptop neve) és írásra adtam a fejem. Olyannak érzem magam, mint a rég nem használt nyomtató, amibe kissé beszáradt a festék és nyikorogva, kínlódva kezdi el nyomtatni a szöveget. Berozsdásodtam. Ez van!

Az alábbi soraimat három drága ismerősömnek ajánlom, nagy-nagy szeretettel és őszinte tisztelettel. Tamásnak és Attilának, kik jelenleg béke fenntartóként teljesítenek szolgálatot messze és még messzebb. S Erikának, akivel több évtizede nem találkoztunk, mégis egy gyönyörű munkára kért fel, amit nem munkaként kezeltem.

„Bizalom nélkül az élet értelmetlenné válik, mint egy végtelen koktélparti.” (I. Buruma)

Az élet olykor váratlan helyzet elé állít. Keres egy ismerős, aki arra kér: amíg a békét igyekszik felügyelni egy távoli országban, addig kezeljem a levelezését, az ügyeit. Pedig csak évente egyszer, adóbevallás idején találkoztunk. Mi ez, ha nem a feltétel nélküli, teljes bizalom megnyilvánulása? Apukám, ritkán volt tanácstalan, döntésképtelen. De ha mégis….. akkor mindig meghallgatta én hogyan gondolom és szinte mindig elfogadta, megbízott a véleményemben. Mi ez, ha nem a szereteten alapuló bizalom? Egy volt iskolatársam megkért, hogy tervezzem meg az eljegyzési vacsorájának menüjét. Mindezt arra alapozva tette, hogy itt, ezen az oldalon figyelemmel kísérte a kaja projektjeimet. Alaposan belegondolva ez nem merész, sokkal inkább őrült elgondolás volt részéről. De bevallom, nagyon élveztem a tervezést, a nevetéssel végződő vitáinkat, a szenvedélyes érvelést, hogy meggyőzzem az ételválasztásom helyességéről. Gyerek barátság volt. De erre alapozva kaptam bizalmat. De a mindennapokban is igen fontos szerepet kap a bizalom. Hiszen, a beteg megbízik orvosában, kitárja előtte a lelkét, megosztja vele a félelmeit, a fájdalmát. A gyermek bízik szülei tanácsában, tudván, hogy a legjobbat akarják neki, hogy a tűzbe mennének érte, mert szeretik. Az utazni vágyó nyugalommal ül repülőre, hajóra, bizalmat szavazva a pilótának, a szerelőknek, a személyzetnek. A vállalkozó is megszavazza a bizalmat könyvelőjének, pénzügyi tanácsadójának, mert csak így borítékolható a sikeres együttműködés. És reggelig sorolhatnám a bizalomra épülő kapcsolatok sorát…. mert az élet egészét behálózza a BIZALOM nevű alapkő.

„ADD MEG AZ ESÉLYT, HOGY MEGTÖRTÉNHESSEN!”

Sok-sok emberi érzés, érzelem van, ami képes feldobni egy szürke napunkat, ami örömmel tölt el, ami felráz vagy kimozdít bennünket az állóvízből. De a bizalom… a bizalom az más, ettől jóval több. Számomra ezek a kérések mindig a lehető legrosszabb időszakomban jöttek, amikor éppen sutba akartam dobni, fel akartam adni mindent, mert úgy éreztem nincs rám szükség, hogy sokkal többre vagyok ugyan hivatott, de mellőzött lettem, olyan, mint egy padon felejtett kabát, amiért nem mentek vissza, amit nem kerestek. S akkor jön valaki, egy kéréssel…. s talán csak rövid időre, de helyére kerül az önbizalmam, az önbecsülésem és nem érzem magam elfelejtettnek, mellőzöttnek. Elvesztett hitemet visszakapom és képes vagyok újra bízni az emberekben, önmagamban, a saját erőmben. Hm. Milyen piszok jó érzés, ha bizalommal vannak irántunk. Igaz? A lelkem egy hatalmas titkos doboz, melyben őrzöm mindazt, amit megosztottál velem, bizalmasan…. Köszönöm, hogy bízol, bíztok bennem!

„Nézz nyugodtan a jövőbe, naivan, mindenféle előítélet nélkül. Add meg a bizalmat, és a sors viszonozza majd neked.” (Papp Diána)

(2017.09.17.)