A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el. (Camus)

Éreztél már úgy, hogy a pillanat, amiben vagy tökéletes? Hogy senki és semmi nem teheti tönkre, hogy nem zúzhatja össze?

NYUGALMAT ÁRASZTÓ, BÉKÉT HOZÓ EMLÉKEK

2 évvel ezelőtti, húsvétkor készült családi fotókat nézegettem. S azt vettem észre, hogy szomorú hangulatom ellenére is mosolygok már jó ideje, a szívem nyugodt ritmusban kalapál, a lelkemet valami finom, békés érzés járja át. A fotókon az akkor 1,5 éves Panka uncsihugom a főszereplő,  család tagjai csak statiszták. Egy aprócska ember palánta, s milyen iszonyatos hatalommal bír. Csupán a közelségével, a jelenlétével elhessenti a szomorúságot, a fájdalom megszűnik létezni. Amerre jár,  nyomában nevetés, öröm és mérhetetlen szeretet. Még ennyi idő elteltével is emlékszem arra a napra, a sok-sok bolondságra, s még ma is jól eső érzéssel tölt el annak a napnak az emléke.  Mi ez, ha nem csoda! Talán többet kellene szeretnünk, nevetnünk, együtt lenni azokkal, akik társasága az enyémhez hasonló, kellemes érzéseket hívja életre. El kellene felejteni az önzést, sutba dobni az irigységet, kicsit mellőzni a mérhetetlen ego-t, száműzni a rosszindulatot és dobozba zárni a haragot. Helyette találni mást, más elfoglaltságot, ismét rátalálni a pozitív érzelmekre, a szívet melengető közös programokra…. Vele, veled, velük….akiket szeretünk, akik fontosak számunkra…. akik mosolyt csalnak a könnyek áztatta, barázdás arcra…..

„Végy észre apró örömöt, hétköznapodba költözött vidító szép varázslatot, egy kedves embert, állatot,                 virágokat, patakot, fát, a szerelmet, ha rád talált, s mindent mi jól esik neked, élvezd a teljes életet” (Aranyosi Ervin)

(2014.03.17.)