„Az élet különös. Soha nem lehet tudni, kire milyen sors vár, hogy egy átlagos nap végén mi következik be.” (M. Cleo)

Van úgy, hogy magányosnak, bolygón kívülinek érzed magad. A dolgaid sem kerekednek, inkább csak olyan amorf stílusban léteznek. Vonzod a bajt, bokaficam, szekrény sarok lefejelés, indulás előtt leöntöd a ruhádat, szempillafestés közben eltüsszented magad….. apróságok ugyan, de ha összeadódnak már azt érzed el vagy átkozva, egy szerencsétlen csomag vagy. És ilyenkor észrevétlen beosonnak szépen egymás után, sorban-sorban az aprócska öröm morzsák, hétköznapi kicsi csodák.

“SEMMI SEM ÁPOLJA ÚGY A SZÉPSÉGET, MINT A BOLDOGSÁG.”

Egy szellemileg leamortizáló nap után, kedvetlenül vonszolod magad az edzőterem felé.  Gondoltál ugyan az edzés lemondására, de tudod, attól nem, hogy nem lesz jobb, de még a bikini képes formád is távolabbi álommá válik. De egy jó edző a lelkek vidításához is ért. Egy adag csokifagyival vár és az edzés ideje alatt hol dicséri a teljesítményedet, hol biztat, hogy az utolsó sorozatot ne add fel.

Időnk nagy részét munkahelyeken töltjük. Van stressz forrás, rendesen. Magad sem tudod, hogy a negyedév anyagával hogyan birkózol meg, de….. egy régi kolléga ismét a fedélzeten terem és te már a zsigereidben érzed, hogy pár nap alatt rendet vágtok a káosz felett. ….mert van, akivel a legkilátástalanabbnak tűnő feladat is laza ujjgyakorlat, mert van összhang, mert ismeritek egymás munka stílusát, mert megbíztok a másikban.

Egy hosszú és fárasztó nap után haza felé tartasz. Automatikusan nyitod a postaládát, tudod, hogy  semmi sem lehet benne. Vagy mégis? Apróra összehajtogatott lapokat veszel ki. Látod, gyermekírás díszíti a külsejét. És a  könnyektől alig tudod elolvasni azt a pár betűt is. A házban lakó, szöszke kicsi lány szeretet-csomagját tartod a kezeidben és miközben mosolyogsz, könny folyik végig az arcodon. Az élet olykor cudarul bánik veled, de talán csak azért, hogy az ilyen apró öröm szirmokat is kellő tisztelettel  fogadd és becsüld meg.  Azt hiszem, az életben nincsenek igazán nagy csodák…..csak sok-sok, gyöngyszemekként egymásba kapaszkodó, kisebb, apróbb, kicsiny csodák.

Az Élet…. mégis csak szép!

„Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.” (C. H. Spurgeon)

(2017.07.12.)