„A jóság varázsa is megcsendesít, a jóság varázsa is csodálatra gerjeszt, de azon túl is a jóság átjárja a lélek minden erőit és feloldja őket. A jóság meghatottá tesz, mert benne jelentkezik legnyilvánvalóbban és leplezetlenebbül önmagát nyújtva, a szeretet.”
Van úgy, hogy napok óta az egereket itatod, hogy szürke színbe öltözik körülötted a világ, hogy elsuhansz olyan csodák mellett, melyek korábban mosolyra fakasztottak, melegséggel töltötték el a szíved, hogy akkor is hűvös levegő járja át a lelked, szinte vacogsz, amikor a nap őszi sugarai pajkosan pihennek meg arcodon…..igen, vannak ilyen napok! De, minden pocsék napban megtalálható az az aprócska méretű jó, az a miniatűr pozitívum….csak gyakran pokolian nehéz rábukkanni. De azért ott lapul a kis huncut!
„AKI SZERET, ÁTÖLEL BÁRMIKOR, TISZTA SZÍVVEL, MINDEN OK NÉLKÜL, MERT SZERET!”
Ott lapul …. egy ismerős személyében, akivel a fodrászatban futsz össze. Aki megosztja veled, hogy kedveli az írásaidat, hogy a soraid hatására gyakran át- és végiggondolja azt, amit. Bíztat, hogy folytasd. Ott lapul …. egy üzenetben, melynek írója ismeretlen, de mindenképpen átmelengeti hűvös lényedet: „azért esik jól, ha mosolyogni látlak, mert magával ragad, mert jókedvre derít …. olyan vagy, mint egy mindent átölelő szeretet (olyan bálna méretű lennék?)”. Ott lapul…. egy kedves gesztusban, mellyel egy barátnőd lep meg: egy doboznyi (hozhatott volna többet is) a kedvenc bonbonodból. Lehet ólmosan sajgó, elgyengítő időszakod, amikor felrúgnál mindent és előre szaladnál, a jelened elé, mert reméled, hogy akkor és ott már jobb lesz, hogy talán megúszhatod a további kínlódást, próbatételt. Az élet sajnos nem így működik, nincs rajta gyors előretekerési lehetőség. Azért a magad módján próbálkozol. Olyan helyekre „menekülsz”, ahol nyugalmat találsz, ahol nagyon szeretnek, ahol sikerül kiszakítani magad néhány napra mindabból, ami padlóra küldött, s nem tudsz föléje kerekedni. S ha kellően ügyes vagy, egy ideig ezekből a boldog napokból merítesz erőt. Ha kellően ügyes vagy, képes vagy észrevenni, érezni és értékelni a feléd küldött törődést, figyelmességet, szeretetet. Ha kellően ügyes vagy, mindezek együtt, segítenek átvészelni, túlélni a baljós napokat, s elvezetnek arra az útra melyen rálelsz mindazon csodára, szépségre, ami csak arra vár, hogy felfedezd, élvezd, elmerülj benne.
„Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.”
(2014.10.31.)