A bosszú csábítása

„A bosszú sohasem tisztás. A bosszú erdő, könnyű eltévedni benne. Könnyű elfelejteni, honnan jöttél.”

Mindenkit érnek kisebb-nagyobb sérelmek, bosszúságok. Nap, mint nap. Erre nem létezik védőoltás! Nincs is ezzel semmi gond. A kérdés inkább az, hogyan viszonyulsz ezekhez a helyzetekhez, hogyan kezeled a kialakult dühöt, haragot. Engedsz e a

BOSSZÚVÁGY

istene csábításának, aki szüntelen duruzsol a füledbe, nem hagyja háborgó, zaklatott lelked nyugodni, csitulni.
Akadnak, akik hosszú ideig cipelik a sértettség érzését, s képtelenek a megbocsájtásra. Vannak, akik szemében gyengeséget, meghajlást képvisel a megbocsájtás. És azok, akik képesek túllépni a megbántottságukon….. azon kevesek a szerencsések. A megbocsájtás nem azonos a gyengeséggel, a másik igazának elismerésével.
Sokan vélik úgy, hogy a sértett állapot fenntartásával ők a helyzet urai, ők vannak nyeregben. Mekkora tévedés ez! Hiszen a bosszú dédelgetésével éppen őket szippantja magába a háborús helyzet, az ő lelküket ejti túszul, ők válnak vesztessé hosszú távon, őket őrli fel a negatív gondolatok, energiák pátyolgatása.
Ha képes vagy nagyvonalúan megbocsájtani, nem raktározod magadban ezeket a negatív, rossz érzéseket. Szóval… boldogabb leszel, megkönnyebbülsz. S lásd be! Mennyivel elegánsabb ez, mint bosszút állni. Igaz, ez egyben a nehezebb út is! De, ha képes vagy meghozni a döntést, hogy nem állsz bosszút, nem veszel revansot, akkor az első, s legnehezebb lépést már meg is tetted.
A „szemet szemért” elv helyett lebegjen előtted a méltóságod megőrzése. Ne feledd: ha egy gonosz cselekedetre hasonló gonoszsággal reagálsz, te magad is épp oly’ szintre süllyedsz, mint aki beléd rúgott, megalázott. Semmivel sem leszel különb vagy jobb, mint ő.
(…. azt azért nem tagadom, hogy egy pillanatra elönti az ember testét az a finom, édes kis érzés, miközben elképzeli bosszújának megvalósulását…. de ez csak egyetlen pillanat.)

„Mert a bosszú a dolog könnyebbik része, a nehezebb akkor kezdődik, amikor az élet megy tovább. A neheze az, hogy együtt kell élned a történtekkel. Azzal, amit tettél, és amit veled vagy azokkal, akiket szeretsz, tettek.” (L. K. Hamilton)

(2013.09.08.)

 

 

 

 

 

 

0 Shares

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük