„Mindig bocsáss meg ellenségeidnek – semmi sem bosszantja őket ennél jobban.” (O. Wilde)
Jó ideje ülök a gép előtt, bámulom a monitort, mintha bármiben is a segítségemre tudna lenni. Fotókat nézegettem, megnyugvást keresve, de…. fordítva sült el még ez a tettem is. Felkavart. Hogy tud minden a feje tetejére állni, alig fél év alatt? A képeken nevetek, a fotózás idején , ha csak rövid időre is, de talán még boldog is voltam. Egy nő, aki még hitt, bármiben is. Egy ember, aki bizakodón tekintett a holnap felé. Igen, reménykedtem benne, hogy erős vagyok, hogy ha padlóra is kerülök, képes leszek feltornázni a mélyből magam…. mint már oly’ sokszor. Hát, most hoppon maradtam! Másképp alakult. Valahogy minden egyre rosszabb, kilátástalanabb.
„NE ÜVÖLTSÖN AZ AKARATOD, HA A HATALMAD SUTTOGÁSA IS ELÉG!”
Nagyon rossz évet tudok magam mögött és az idei sem indult ragyogóbban. Mégis köszönetet szeretnék mondani. Nem, nem hibbantam meg, bár talán még ez sem kizárt! És igen, jól látod, köszönetet. A jól bevett szokás szerint, azoknak vagyunk hálásak, akik adtak, akik segítettek, akik hittek bennünk, akik mindvégig kitartottak mellettünk….. akkor is, amikor mások elfordultak, elhagytak, lemondtak rólunk. Én most mégsem így és ezt teszem. Köszönöm minden ellenlábasomnak és rossz akarómnak, hogy keresztbe tett vagy szurkolt elbukásomért. Úgy tűnik, eddig sikeresek voltak. Köszönöm minden irigyemnek, hátam mögött pusmogónak, hogy ők is keményen megdolgoztak a hálámért. Köszönöm mindazok felbukkanását az életemben, akik ego-juk és mérhetetlen önzésük okán csak elvettek, megbántottak. Viszont van egy rossz hírem is számukra: az első félidőnek ugyan vége és most még vesztésre állok. De a színházban is a 2. felvonás a csattanó, a poén, a fordulat ideje! Nem maradt más választásom, mint a gyökeres változás. Nem lesz könnyű feladat, de belevágok. Sikerülnie kell, ha élni akarok. Úgy élni, ahogy mindig is szerettem volna, amiért megdolgoztam, ami így, életem delén jár(na) nekem. És sajnálom, ha akad köztetek olyan, akinek olykor ez-az nem fog tetszeni ….. Semmi gond! Van ilyen! Majd másnak fog! Kérdés nélkül, bátran fogok szeretni, nem válok bizonytalanná csak ezért, mert másként látok dolgokat, mint te, nem veszem túl komolyan a mindennapokat, hiszen csak egy életem van (én ebben hiszek), amit többé nem akarok félelemben, tétovázva, állandó önvédelmi magyarázkodással tölteni. Élni akarok! Úgy, ahogy én akarom!
„Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele.” (D. Carnegie) – azt gondolom, ez az én igazi és egyedi fegyverem és erőm…. a humor, a nevetés. Akkor most….. Fegyverbe!
(2017.02.12.)